Több,mint 90 éves bácsi vitte el a főnyereményt a lottón! Mikor bement a pénzért az igazgatóság elájult a mondataitól!

A Sportfogadás és Lottóigazgatóság közli, hogy ezen a héten egy darab öttalálatos szelvény volt.

A vasárnapi lapok közlik: Megtalálták az e heti öttalálatos szelvény tulajdonosát. A boldog nyertes Balázs József kispusztai lakos, aki nem rég töltötte be a 92-ik esztendejét.
  Az idős ember feleségével utazott fel Pestre, hogy felvegye a 212 millió 782 ezer 595 forintot. Amíg a lottóirodában kiszámolják az összeget, Jánosi János a Nyeremény című lap munkatársa beszélget az öreggel. Józsi bácsi, elmesélné nekünk, hogyan lett nyertes?
- Jó vóna tunni, ugyi? – kérdez vissza az öreg.
– Hát fijam eccerű az, veszel egy szelvényt, húzol rá öt ikszet, a többi gyün magátul.
- Na és hogyan tudta meg Józsi bácsi, hogy ötöse van?
- Hát gyütt az asszony, oszt kiabálta, hogy bemondta a rádió a számokat, mert amióta megvettük azt a dobozt, mindig azt nyikorogtassa. Szóval gyün az én Juliskám. No, kend megveheti a Laci fiának az ótót, meg a Juliska háza is készen lesz az idén. Azzal mutati a számokat is meg a szelvényt is, hogy megnyertük az ötöst. Ha megnyertük, hát megnyertük, így én, de abbul ugyan nem lesz se ház, se ótó! Ám az asszony nem tágított. Két napig kefélte a fekete posztó ruhám, meg a csizsmám, oszt reggel vonatra ültünk.
- No és mit érzett a vonaton, Józsi bácsi?
- Mit éreztem, mit éreztem, hát mit érezhettem vóna, zakatolt velem a vonat.
Közben elkészült a bizottság a pénzcsomagolással.
- Nos, Józsi bácsi, itt írja alá! – tolja az igazgató az öreg felé a pénzkötegeket, meg a nyugtát.
Az öreg nem mozdul, csak durcásan néz maga elé, s morog:
- Minek írjam alá, nekem ez a pénz nem kell!
- Ne bomoljék kend! – ugrik oda a felesége – hát mibül lesz kész a ház, meg a Laci fiának az autó? Kell a pénz!
- Nem kell, ha mondom – csattan fel még jobban az öreg.
- De hát miért nem kell Józsi Bácsi? – biztatja az igazgató is – ez a magáé!
- Azért nem kell, mert ez alamizsna!
  - Mennyi kellene még, hiszen ez nagyon is szép összeg!
- Nem úgy értem én, hogy kevés, hanem mások adták össze, nekem meg nem kell a másé! Értik!? Meg aztán az az igazság – néz sandán a feleségére, - hogy az asszony úgyse engedné, hogy a kocsmába igyak belüle…
- Nem hát! – menti magát Julis néni – Még csak az kéne! A cimborák mind elkérnék, és amilyen jószívű kend, oda is adná nekik.
A riporter ismét az öreghez fordul:
- De akkor miért jöttek el Józsi bácsi?
- Az asszony akarta. Úgy gondótam, legyen meg a kedve, ki tudja, tehetek-e még kedvire az életben. Meg osztán még uccse vótam Pesten!
1982. A Sportfogadás című lap 1. díját kapta