Betolták a műtőbe,majd szétégették a szívét! Ami utána következett....

A jövő hónapban lesz 13 éve, hogy betoltak egy műtőbe, és hét órával később tökéletesen összetört emberként toltak ki onnét. Szétégették a szívemet.
Meg voltam győződve róla, hogy soha nem lesz többé ember belőlem, és azt, ami még hátravan, egy nyomorék roncsként vegetálom majd át.
  Sokszor megkapom üzenetben a képeim apropóján, hogy nem korrekten tartom a súlyokat, nem pontosan úgy hajlítom a térdeimet, ahogyan kell, hogy gyorsabban is futhatnék, satöbbi.
És ez igaz is, de nézzétek el nekem, mert nem a korrektségért vagy a teljesítményért csinálom az egészet, nem azért, hogy versenyző legyek, urambocsá' testépítő.

Az öröm hajt és valami megmagyarázhatatlan élni akarás, ami felülírja a szívbetegséget és a rákot, a depressziót és a pánikbetegséget, vagy csak egyszerűen a szerelmi bánatot.
Engem a mozgás a legmélyebb bugyorból hozott ki, ott és akkor jól választottam.
  A képeim nem a magamutogatás oltárán felmutatott áldozatok, hanem motivációk azoknak, akik elvesztek, belefáradtak, beleszürkültek, akiknek fáj, akikben meghalt, akik majdnem feladták, akikben összetört.

A legelső lépés volt a legnehezebb.
Nem szabad gondolkodni.

Csinálni kell!
Forrás:

Annamaria Fekete