Elvesztettem 15 éves lányom,mert állandóan csúfolták! Nem hallgatok tovább,itt a nyílt levelem azoknak,akik elvették életét!
Egy olyan dolog történt, ami egy szülő számára a legszörnyűbb a világon. Elvesztettem a gyermekem.
A tanárok és mi szülők is talán mindent megtettünk, hogy a zaklatásnak vége legyen de sajnos mindez az iskolán kívül folytatódott a szociális médián keresztül. A Drágaságom már nem akart iskolába járni és több hónapos terápián vett részt. Aztán visszatért az iskolába, de csak két napot ment egy héten. Úgy tűnt minden rendben lesz és mi bíztunk abban,hogy minden rendbe jön.
Lányom is kezdte magát jobban érezni,új iskolát kerestünk neki,ahol úgy tűnt sikerül beilleszkednie.
Átlagos időt töltött számítógép mellett,de talán nem ellenőriztük kellőképpen.
Egy napon születésnapi bulira hívták "barátai",ahol mint később kiderült megerőszakolták.
Feljelentést tettünk,de lányom félelmében nem nevezte meg elkövetőit,inkább 3 hét múlva öngyilkos lett,mert nem tudta feldolgozni a történteket.
Tudom,hogy Őt nem kaphatom vissza,de nem tudok tovább hallgatni és talán eljut üzenetem a tettesekhez is:
Ő volt a mindenem, és most semmim sincs. Nem is tudom, miért keljek fel reggel az ágyból.
Ti nemcsak a lányom életét tettétek tönkre. Hanem az enyémet is. Nem látom őt felnőni, nem látom őt majd férjhez menni. Nem tudom meg, milyen az amikor unokáim vannak. Rengeteg életet tönkretettetek az önző tetteitekkel.
Nektek ez csak szórakozás volt. De neki az élet, a tisztelet, a bizalom, ezt mind elvettétek tőle. Elvettétek az életét és ezzel az enyémet is tönkretettétek.
Nem vagyok egy bosszúálló ember, de amit az én lányommal tettetek, remélem életetek végégi nem felejtitek el. Mindig is emlékeztetni foglak Titeket erre, vér van a kezeteken, ami életetek végéig ott marad. A csúfolódás megölte a lányomat. A gúnyolódást komolyan kell venni.
Könyörgöm osszátok meg szavaim,minél több szülő tanulhasson tragédiánkból!
